Ebben a rovatban bemutatjuk a Brazíliába utazó 23-as keret minden játékosát. Mivel a hivatalos kerethirdetésre még várni kell, azon játékosokkal kezdjük a sort, akiket egyszerűen nem lehet kihagyni. (Aztán majd a kihagyhatatlanságra az albínó német varázsló, Volker Finke, vagy egy makacs combhúzódás rácáfol. Reméljük egyik sem.) Mai alanyunk a kétnyelvű Maxim Choupo-Moting.
Az eddig bemutatott két kameruni játékos Franciaországban született, végre egy üdítő kivétel. A 1. FSV Mainz 05 csatára nem ott. Igaz, ő sem Kamerunban, hanem Németország kikötővárosában, az északi Hamburgban. Ha nagyon precízek akarunk lenni (és miért ne akarnánk), akkor hozzátesszük azt is, mikor: 1989. március 23-án.
A Bundesligában 2007. augusztusában mutatkozott be. Maradjunk továbbra is precízek, elvégre német cspatokról beszélünk: a 69. percben állt be csereként a Hamburger SC csapatába, méghozzá a Hannover '96 ellen. A Hamburg kötelékében maradt egészen 2011 májusáig,amikor is ingyen a Mainz csapatához igazolt. Itt az első évében tíz góllal járult hozzá a csapat teljesítményéhez. A második évét szinte teljesen kihagyta sérülés miatt. Idén újra formában van: a bundesligában eddig 27 meccsen már 9 gólnál jár. Itt jegyzem meg, hogy a kameruni válogatottban is termeli szépen a gólokat, az eddigi 22 fellépésén 9 gólt lőtt. Előnye a magassága, 190 cm, piaci értékét 5M euróra becsülik. Végigjárta a német utánpótlásválogatottakat, 21 évesen ott volt már 4 éve is a VB-n. Az alábbiakban olyan interjúból közlünk néhány válogatottal kapcsolatos részletet:
Hamburgban nőttél fel, az Édesapád született Kamerunban. Válogatott meccsre való utazáskor van valami otthonérzésed?
Persze, ugyanúgy kameruninak érzem magam, ahogyan németnek. Még gyerekként rendszeresen utaztam Kamerunba hosszabb időszakokra, azóta Kamerunnak fontos helye van a szívemben. Mindig is az volt a célom, hogy egyszer együtt játsszak Eto’val, akire felnézek. Ez valóra vált, amire nagyon-nagyon büszke vagyok. Németországban élek, de amikor Kamerunba utazok, látom milyen fontos ott a futball élvezete. Ez az eufória a meccsek előtt, látni az embereket, az országot, hogy milyen boldogok: ez mindig nagyon különleges és más, mint Németországban.
Magánjelleggel is szoktál Kamerunba utazni?
Elméletileg igen, de kevés az időm. Amikor van egy szabad hetem, jobban szeretek olyan helyekre menni, ahol regenerálódni tudok. Ez bonyolultabb Kamerunban, mert olyankor az egész családdal találkozni akarok. Meglátogatni a nagyszülőket pedig vitathatatlanul remek, de regenerálódásra nem a legjobb (nevet).
Kivel érted meg magad a legjobban a kameruniak közül?
Joel Matippal, vele gyakran repülök együtt. Vagy még Stephane Mbiával az Olymique Marsielle-ből. De tulajdonképpen bárkivel, attól függ, ki mellé kerülök a repülőn. Mindannyian jól megértjük egymást.
U19-ben és U21-ben a német színeket képviselted, 2007-ben ahhoz a csapathoz tartozál, amelyik ezüstöt nyert, a második legjobb U19-es német játékosnak választottak, teli voltál reményekkel. Miért nem a németek?
Mert a kameruniak hívtak. Hatalmas megtiszteltetés volt 2010-ben. Különösen, mivel a VB nagyon közel volt. Jól éreztem magam a németeknél is.De az volt az érzésem, hogy a kameruniak jobban tiszteltek, nagyra becsültek.
Hogyan ment a beilleszkedés 2010 nyarán, amikor előszöt edzettél a kameruniakkal? Volt, aki kézen fogott a csapatból?
Nagyon könnyű volt. Az nagy előny, hogy kétnyelvi környezetben nőttem fel, folyékonyan beszélek németül és franciául. Az idősebb játékosok, mint Samuel Eto’o vagy Rigobert Song azonnal kedvesen fogadtak. Kevesebb, mint öt hetet voltunk együtt, de ha minden nap együtt eszel valakivel, és együtt töltitek az időt, igazán egyszerű megismerni egymást.
